Tizenhét éves már és jól vigyáz magára,
Eszébe se jutna kiállni a ház felsõ ablakába.
Néha az idõsebbek egy kicsit szörnyülködnek rajta,
Azt mondják, úgy néz ki, akár egy szajha,
És hogy:

„Érte nem kár, nem tudja, hol a határ.
Nem tudja már, rá jó nem vár.”

Nincs pénze, nincs állása, csak pár mesés álma.
Ül a téren, mintha folyton csak egy emberre várna.
Arany göndör fürtjei alatt az arcára nézve
Nem látsz évek óta könnycseppeket a szemébe’.

Azt mondják:

„Érte nem kár, nem tudja, hol a határ.
Nem tudja már, rá jó nem vár.
Érte nem kár, nem tudja, hol a határ
Nem tudja már, rá jó nem vár.”

De õ egy reménytelen lélek,
Neki semmi más, csak egy rossz játék az élet,
De õ nem gondolkozik rajta,
Szomorú-e épp vagy vidám az õ napja.

Azt mondják:

„Érte nem kár, nem tudja, hol a határ.
Nem tudja már, rá jó nem vár
Érte nem kár, nem tudja hol a határ.
Nem tudja már, rá jó nem vár”

_{© Illés Nándor, 2008}